A szomszéd kisbaba születésének tiszteletére készítettem ezt a babaköszöntő tortát!
Nagyon aranyos a kisfiú, olyan picike, még csak pár hetes. Amikor átvittük a tortát éppen békésen aludt a kiságyában a fiúcska.
Remélem mindig ugyanilyen aranyos, boldog és egészséges marad!

A tortát egy korábbi kreálmányom mintájára készítettem. Nagyon hasonló a két torta, azonban az első az nem babaköszöntő, hanem babaváró tortának készült. Itt még nem tudhattuk a születendő gyermek nemét, ezért többféle babaszínt használtam, a mostaninál azonban a kék dominált.

Citromos-vaníliás krémet rejt, a külső marcipánburkolat.

Egy kisbaba születése a legnagyobb öröm, ami egy családot érhet. Tapasztalatból tudom, hogy a szülők nagyon tudnak örülni egy erre az alkalomra készített tortának.
Remek ajándék lehet akár babaköszöntőre, vagy keresztelőre is.

Arra az estre, ha Ti is szeretnétek meglepni egy hasonlóval a szeretteiteket összegyűjtöttem az internetről a számomra legkedvesebb babás tortákat.
Az egyszerűbbtől egészen a teljesen élethű pelenkás alkotás találtok variációkat. Az utóbbi egy hihetetlenül aprólékos és precíz munka, azonban nekem kicsit morbid lenne egy ennyire  élethű tortát felvágni...:)

Nektek melyik tetszik a legjobban?

 TOVÁBBI NAGYON SZÉP NAPOT, EGÉSZSÉGET ÉS BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK MINDEN KISBABÁNAK, ÉS AZ ANYUKÁJUKNAK!

/Mademoieselle Marsmallow/ 

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy egy kedves ismerősöm fiának én szoktam sütni a születésnapi tortáját. Általában minden évben kettőt kérnek, az egyiket a meghitt családi, a másikat pedig az ovistársakkal  való ünneplésre.
A csokoládétorta a család kedvence, díszítésnek pedig a kisfiú kedvenc meséjének szereplőit szokták kérni.
Azt viszont már az első tortánál elmondták, hogy nem kedvelik a tömör marcipánfigurákat, a kérés az volt, hogy inkább valahogy fessem rá a tortára a mesefigurákat.
Ezért azt találtam ki, hogy a kész csokoládétortának a tetejére, annál egy kicsivel kisebb, vékonyra nyújtott marcipánlapot teszek, és azt festem meg ételfestékkel.
A körvonalát pedig krémmel, vagy a képen is látható módon csokoládébogyókkal díszítem.

Mindig nagyon örülök ezeknek a megrendeléseknek, mert a festéstől a torták megtelnek élettel, és egészen más hatást lehet ezzel a technikával elérni, mint például egy formatortával.
 

Ma ez egy rövidebb bejegyzésre sikeredett, de nem sokára újra jelentkezem.
Addig, ha gondoljátok látogassatok el a blog facebook oldalára a

www.facebook.com/blogthesweetlife-ra.

TOVÁBBI NAGYON SZÉP NAPOT KÍVÁNOK!
/Mademoiselle Marshmallow/

Mostanában eléggé rákaptam a müzliszeletre, viszont a boltban előrecsomagolt termékek hátoldalán néha nemkívánatos alap-, és adalékanyagokat olvashatunk. Amivel nem is lenne akkora nagy gond, ha megacsoki szeletet vásároltunk volna, de müzliszeletet mégiscsak azért eszik az ember, hogy valami egészségesebbet nassoljon, na meg persze azért mert nagyon finom.
Pár receptet elolvasgattam a neten, és hamar rájöttem, hogy müzliszeletet bárki könnyen készíthet otthon is.
Csak egy kis aszalék, meg mindenféle gabonákból készült pelyhek kellenek hozzá.
Ezért  receptet nem is követtem, csak elővettem minden olyan hozzávalót, ami az egészséges életmódot hivatott képviselni a spejzban, és kiválogattam küzölük a müzlihadseregbe illőket.
Egyedül egy dologhoz tartottam magam (amit az egyik receptben olvastam): a  friss gyümölcshöz, illetve, hogy a legtöbb recepttel ellentétben itt nem egyből fagyasztották a masszát, hanem a sütőben szárították, majd ezt kihűtve fogyasztották.

Sweet tipp: a puffasztott, pelyhesített, aszalt meg mindenféle anyagokat nyugodtan variáld kényed-kedved szerint.

Elkészítése:

Az aszalványokat rövid időre beáztatjuk, majd apróbb szeletekre vágjuk.
A mogyorót durvább darabokra törjük mozsárral, vagy darálóval.
Az almát megpucoljuk, és lereszeljük.
A banánt pürésítjük.
Mindent egy tálba teszünk, és összekeverjük.
Papírral bélelt tepsibe egyengetjük a masszát, olyan vastagságúra, amekkorára szeretnénk majd a végeredményt.
Bevagdossuk a szeleteket.
140'C-on 10-15 percig szárítjuk.
Még melegen átmegyünk újra a bevágásokon.
Megvárjuk míg kihűl, majd tea mellé reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy csak úgy elmajszolgatjuk.

TOVÁBBI NAGYON SZÉP NAPOT ÉS MÉG FINOMABB MÜZLIT KÍVÁNOK MINDENKINEK!
/Mademoiselle Marshmallow/

Nos hol is kezdjem?  Hiszen alig van már a sajtból, mert mindenki csak egy picit kóstolgatta ugyan meg, de sok kicsi sokra...
Elégedett vagyok az eredménnyel, de szerintem az állagának másmilyennek kellene lennie.
A másik hiba amit vétettem, a korábban már említett vaníliás cukrot, amit kár volt beletenni, mert elnyomta a birs karakteres ízvilágát.
A gyömbérben azonban most sem csalódtam.
A jó hír az, hogy az én kedves-drága anyukámtól megint kaptam négy almát, mert szeretne utánpótlást.
Egy részéből azonban ezúttal süteményt fogok készíteni. Azt, hogy pitét, vagy egyéb süteményt, netán tortát, azt még nem tudom, de remélem egyik variációt sem bánja majd.

Azóta rengeteget olvastam a témában, például, hogy külön hagyománya van a birsalmasajt készítésének Magyarországon(főként Erdélyben) Spanyolországban, és Ausztráliában, és mindenütt másképp készítik.

Én ahogy utólag elolvastam ezeket a szokásokat egy határokat átlépő interkontinentális sajtot készítettem, mert az eredeti erdélyi receptben például nem szerepel még citrom se.

Elkészítése:

A birsalmákat alaposan megmossuk, és kisebb szeletekre vágjuk.
Széles, magas falú rozsdamentes acél lábas ajánlott a sajt készítéséhez.
Beletesszük az edénybe az almákat, egy citrom felének a levét ráfacsarjuk, majd felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, és ebben puhára főzzük.
Amikor a kés már úgy suhan benne, mint a vajban, akkor készen vagyunk.

Sweet tipp: Nagyon fontos, hogy a birsalmákat héjastul kell főzni, hiszen a benne található pektinnek köszönhetően sűrűsödik, és tartható el a birsalmasajt. Egyéb sűrítő-, illetve tartósítószert kellene hozzáadnunk, abban az esetben ha a héj részt eltávolítanánk. Ráadásul a pektin serkenti a vérkeringést, és segíti a szervezet méregtelenítését.
Fontos, hogy a főzés után se távolítsuk el a héjrészt!

Most muszáj egy kisebb kitérőt tennem, hiszen eddig még nem említettem a magházat.
Kétféle eljárást szoktak alkalmazni.
Az első esetben már az elején, a mosás után megszabadulnak a magrésztől, és anélkül haladnak tovább.
A másik esetben külön felfőzik a magházat kevés vízben, majd ezzel öntik fel a birsszeleteket(leszűrve), és ebben főzik puhára. (Természetesen szükség szerint víz adható még hozzá.)
Azért szerencsésebb a magházat is felhasználni, mert ebben a részben is található a pektinhez hasonló anyag, illetve elvileg ezzel az eljárással sötétebb, vörösesebb szint kapunk.

Nos, én egy harmadik megoldást választottam. A birseket felszeleteltem, de a magházat nem távolítottam el, csak a főzés után.
Ehhez adtam hozzá a gyömbérport, és a citrom másik felének a levét, és héját.
(Na meg a vaníliás cukrot...)
/Szokás még szegfűszeggel és fahéjjal is ízesíteni./

Botmixerrel pürésítettem és lemértem a súlyát.
Visszatettem az edénybe, majd lassú tűzön gyakran megkevergetve újra főzni kezdtem.

A cukor mennyiségéről nem csak az országok, de a házak között is megoszlik a vélemény.
Van ahol a pép súlyával megegyező, van ahol a nyolcvan, van ahol a hatvan százalékával számolnak.
Mivel én nem szeretem annyira a tömény ízeket, ezért a hatvan százalékkal indítottam, de végül nem tettem bele, aminek örülök, mert még így is elég édes lett.
A hatszázötven gramm birsalmapüréhez végül háromszáz gramm cukor került.
A cukrot azonban csak a végén tanácsos hozzáadni, azt viszont, hogy mikor vagyunk a vége előtt azt nehéz megállapítani, ugyanis a cukortól megváltozik a massza állaga.
Én egy olyan háromnegyed óra-óra után adtam hozzá, majd azzal tovább főztem, immáron gyakrabban kevergetve.
Összességében egy olyan jó másfél órát főtt. Amikor láttam, hogy nem nagyon változik már, nem lesz sűrűbb, és szépen összeállt, akkor vártam még egy picit, majd lezártam.

Ezután a formákat folpack-kal béleltem, beleöntöttem a birsalmamasszát.
Állítólag nem szükséges a folpack sem, de biztosra mentem, a lényeg, hogy tiszta és száraz formát használjunk. 

Sweet tipp: A formát semmiképp se olajozzuk, mert avasodhat!

A formázás után egy éjszakát pihentessük, majd másnap, ha egyben marad borítsuk ki a formából.
Ezután minimum egy hétig hűvös helyen szárítsuk.
Takarjuk le kilyuggatott kartondobozzal, vagy ha van műanyag ételburánk, amin általában szintén vannak lyukacsok, akkor az is remek a feladatra.
Egy hétig minimum szárítsuk, és ne felejtsük el mindennap megfordítani.
Nehogy bepenészedjen!

Sweet tipp: Igény esetén a dió darabokat a formába öntés közben adagoljuk. Célszerű előtte enyhén megpörkölni a diót serpenyőben.

Sweet tipp: Ha folyna, és nem állna össze a sajt, se kell elkeseredni, hiszen tudtunkon kívül birsalmalekvárt főztünk. Szép üvegbe téve, szalaggal átkötve pompás ajándéknak is.

Bár nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, és azt, hogy finom lett mi sem bizonyítja jobban, minthogy már szinte el is fogyott a sajt.. de ha valaki elárulná nekem, hogy mi a titka az ilyen állagú/textúrájú, keményebb sajtnak, azt nagyon megköszönném!

TOVÁBBI NAGYON SZÉP NAPOT, ÉS MÉG FINOMABB SAJTOKAT KÍVÁNOK!
/Mademoiselle Marshmallow/

Ebben a bejegyzésben a tényleges bevonási folyamatot mutatom be. Azt, hogy hogyan nyújtsd, és tedd a marcipánt a tortára, illetve hogyan egyengesd el, alakíts ki szép, sima felületet.
Először is fontos megjegyezni, hogy rengeteg módszer létezik a marcipánnal való burkolásra.Én azt mutatatom meg, ami nekem bevált, és amit általában alkalmazok.

Első tippem azoknak, akik még sosem dolgoztak marcipánnal, vagy még bizonytalanok magukban, hogy szerezzenek be egy
hungarocell tortát.
Gyakorlásra tökéletes!
Annyiszor próbálkozol vele, amennyiszer szeretnél, és amikor élesbe megy, már tökéletesen gyakorlott leszel.

Sweet tipp: akinek nincs hungarocellformája, az ugyanúgy használhat akár üres sütis dobozt is a gyakorlásra. Ez ugyan nem mindig tökéletes tortaforma, de aki ilyen egyenetlen felülettel gyakorol, az előnnyel indul az igazi tortákkal.

Amire szükséged lesz:

Egy munkaasztal-ezen nyújtjuk a marcipánt (lehetőleg ne fából)
Egy nyújtóeszköz(lehetőleg ne fából)
Habkártya
Simítóeszköz(Nem muszáj, de jobb, ha van.)

Először gyúrjuk át a marcipánt.
Amikor kellően puha, és egyenletes a felszíne kezdődhet a nyújtás!

Sweet tipp: ha kicsit régi, vagy nagyon kemény a marcipán, akkor szokás nagyon-nagyon enyhén benedvesített kézzel végezni az átgyúrást. Fontos, hogy nedves és nem vizes, semmiképp se változtassuk meg a massza állagát!

Nyújtás közben folyamatosan mozgassuk a marcipánt, megelőzve ezzel a leragadást.
Használhatunk szórásnak porcukrot, vagy nagyon vékonyan megkenhetjük a munkafelületet kókuszolajjal. 
(Ezt inkább a cukortésztánál szokták alkalmazni, marcipán esetében jobb a porcukor, mert az a sajátja, hiszen abból(is) készült.)

Egyesek szerint kétszer akkorára kell nyújtani, mint a torta átmérője, de szerintem az egy kicsit túlzás.
Én úgy szoktam, hogy nyújtom-nyújtom, és amikor úgy látom, hogy megfelelő méretű, akkor ráhelyezem a tortát, vagy csak a formát, és megnézem mennyi marad körülötte. Ebből már meg lehet ítélni, hogy elég lesz e.
A lényeg, hogy mindig inkább többel dolgozzunk, mint kevesebbel.

Sweet tipp: segíthet, ha a nyújtódeszkát letakarod zsírpapírral, és arra helyezed a marcipánt, erre még egy réteg zsírpapír, és e között nyújtod ki a bevonót. Szép, sima felületet kapsz, és ezzel a technikával a fa eszközök se kizáró tényezők.

Amikor elkészültünk, óvatosan emeljük fel a kinyújtott marcipánt, és helyezzük a tortára.
Ennek zökkenőmentesen kell mennie, ha nem megy, akkor valamit elrontottunk.

A tortára helyezést segíthetjük azzal, hogy szépen, óvatosan a nyújtó eszközünkre sodorjuk a marcipánt, majd onnan a tortára "penderítjük", ügyelve arra, hogy mindenhol fedje a torta oldalát.

Miután sikerült szépen ráillesztenünk a tortára a marcipánt, a "simító eszközünkre" lesz szükség.
Úgy használva, mint a vasalót, szépen lesimítjuk vele a torta tetejét.

Ezután az oldalán felgyülemlett rétegeket kell elegyengetnünk. Méghozzá úgy, hogy területről-területre haladva fokozatosan simára húzogatjuk a kezünkkel a marcipánt. Miután egy területtel végeztünk a kezünkkel hozzásimítjuk a torta oldalához, és mehetünk is egy kis területtel arrébb, ott is kihúzzuk a marcipánt feszesre, majd odasimítjuk a kezünkkel, és így tovább.

Sweet tipp: ne feledjük, hogy a marcipán egy gyurmaszerű anyag, ezért ha kicsit csúnyácskára sikerül valahol, akkor azt orvosolni lehet.
Egy ilyen baki például a simítóval tökéletesen eltüntethető!

Amikor körbeértünk az egész tortán, és mindenhol lesimítottuk az oldalát, akkor egy kés, vagy a habkártyánk egyenes felével vágjuk le a felesleget, ügyelve arra, hogy nehogy túl sokat vágjuk le. A kártya segítségével dolgozzuk el az alját.
Végül a simító, illetve a kezünk segítségével egyengessünk ki minden hibát, és alakítsuk ki az éleket.

NAGYON JÓ GYAKORLÁST ÉS MÉG SZEBB EREDMÉNYEKET KÍVÁNOK!

/Mademoiselle Marshmallow/

Sajnos tudom milyen, amikor az ember elképzel egy tortát, szinte már látja maga előtt, akár le is rajzolja, kiszínezgeti, eltervezgeti, hogy ez meg az hova kerüljön, jobb esetben még azt is végiggondolja hogyan lehet mindezt a gyakorlatban kivitelezni és folyamatábrákkal egészíti ki a rajzát, aztán eljön a várva várt pillanat, amikor élesben kell elkészíteni a megálmodott csodát, de ekkor valamiért mégsem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan elterveztük. 
Mi lehet ennek az oka?
Az, hogy bénák, ügyetlenek vagyunk, nem nekünk való a tortázás, nem értünk mi semmihez sem...-Vágjuk rá sokszor, ha nem sikerül valami.
Azonban nem erről van szó. Csupán ez egy olyan dolog, amit nem elég videókon nézegetni, hanem a gyakorlatban is ki kell próbálni, és minden egyes alkalommal még jobb és jobb eredményt fogunk elérni. Persze van olyan, akinek elsőre sikerül, valakinek meg nem, mert nem tudja milyen vastagra nyújtsa, hogyan dolgozza el az oldalát, vagy egyáltalán hogyan készítse elő hozzá a tortát.

Itt van például ez a fenti torta, amit körülbelül két éve készítettem Halloween alkalmából. Lehet látni, hogy az oldalán nem illeszkedik szépen a bevonó(ez nem marcipán, hanem gyári fondant, akkor úgy gondoltam, az anyag miatt nem sikerül, ugyanis előszeretettel néztem akkoriban amerikai sütis filmeket, amiben legtöbbször fondantot használnak, nem pedig marcipánt és minden olyan gyönyörű volt, hogy gondoltam akkor nekem is hasonló sikerélményeim lesznek, nos tévedtem...!) Amúgy itt jegyezném meg, csak úgy zárójelesen, hogy az amerikaiak mennyire nem ismerik a marcipánt. A cukrász suliban is azt oktatják Nekik, hogy marcipánt csak gyümölcsös tortára használjanak, a legtöbben azonban bizonyos tortáknál a fondant alá tesznek marcipánt, képzeljünk el egy tömény krémmel töltött tortát, rajta egy nem vékony marcipán réteg, azon pedig egy fondant...érdekes.

Visszatérve a tortára, jóindulattal rá lehetne fogni, hogy a rendezetlen, hátborzongató, halloweeni hangulat kedvért lett ilyen, de sajnos nem.
Kezdjük ott, hogy én egyszerűen képtelen voltam kinyújtani a marcipánt, hol elszakadt, hol leragadt, nem tudtam felemelni az asztalról, és kezdhettem előröl, hasonlóan nagy sikerrel.
Na igen, azért, mert marcipánt soha nem nyújtunk fa munkaasztalon, és sose használunk sodrófát, mert a fa erezetes, beleragad a marcipán, és utána az egyenetlen felszínű nyújtófával elcsúnyítjuk a bevonóanyagunk felszínét.
A megoldás a márvány, vagy gránit lap, amin tökéletesen szépre nyújthatjuk a marcipánt egy műanyag, esetleg fém nyújtóval. 

Sweet tipp: nem kell megijedni kőfaragó/sírkövestől már egész kedvező áron vásárolhatunk a kívánt méretben és színben mind márvány, mind gránit lapot.

A következő fontos tanács, hogy bármennyire szépen nyújtottuk ki azt a bizonyos bevonóanyagot, ha a tortánk nincs megfelelően előkészítve.
A legjobban a csokoládé ganache-sal töltött tortákat lehet burkolni, mert azoknak alapból remek a tartása. Abban az esetben azonban, ha tejszínes, vagy egyéb krémet választunk, nagyon oda kell figyelni arra, hogy csak teljes mértékben kifagyasztott tortát szabad beburkolni. A folyós, össze-vissza dölöngélős, tartástalan tortákkal csak a gond lesz, meg a szitkozódás.
Ezért nem éri meg lespórolni a hűtésre szánt időt, ha kell készítsük el már egy nappal korábban a tortát, tegyük egy éjjelre a hűtőbe, a burkolás előtt.
A mélyhűtővel nagyon kell vigyázni, a cukrászatokban sokkolót és nem mélyhűtőt használnak erre a célra. A két "hűtő" különböző elven működik. A sokkolóban a lehűtési folyamat felgyorsítva zajlik. A lehűtendő élelmiszer így megőrzi állagát, zamatát, és hasznos tulajdonságait, ezen kívül a káros szennyeződések, baktériumok, mikróbák működését gátolja.
A hagyományos, lassú fagyasztásnál az ételek belsejében mikrokristályok alakulnak ki, a sokkoló sokkal gyorsabban dolgozik, ezért itt ennek a kialakulására nincs idő.  A mikrokristályok 4-8 órai fagyasztásnál képződnek. Ezalatt az idő alatt a sejthártya szétverődik, így az ásványi sók és tápanyagok víz formájában vesznek el.
Ami nekünk ebből a gyakorlatban fontos megjegyeznünk az, hogy sose hagyjuk egész éjjelre a mélyhűtőben a tortát, mert lehet, hogy megfagy, de, amint dolgozunk vele, és eljut oda, hogy elkezd kiengedni, a tortánk folyni fog, és elronthatja a hosszú, precíz díszítő munkánkat.

Sweet tipp: abban az esetben, ha nagyon szükséges, burkolás előtt MAXIMUM két órára tegyük mélyhűtőbe a tortát.

A torta előkészítése és a megfelelő eszközökkel és a megfelelő módon való nyújtás mellett, az is nagyon fontos, hogy az eltervezett torta színe harmonizáljon a krém színével. Ez azért fontos, mert a világosabb színű marcipánon átüthet a sötétebb, például csokoládés krém. Kevésbé érdekes ez abban az esetben, amikor sötétebb színekkel dolgozunk, például ha egy grizzly medvét szeretnénk megformázni, akkor nem olyan nagy baj alatta a világos krém, mert takarásban van, de azért összességében törekedjünk a harmóniára, és akkor biztos nem lesz ebből sem gond.

Kicsit hosszúra sikeredett már eddig is ez a bejegyzés, úgyhogy mára búcsúzom.
Még több tippért és tanácsért, illetve a tényleges burkolási útmutatóért olvasd el a második részt is, amit pár napon belül megosztok itt blogon.

TOVÁBBI NAGYON SZÉP NAPOT KÍVÁNOK, ÉS TÜRELMET A MÁSODIK FEJEZETHEZ!

/Mademoiselle Marshmallow/

Ha szülinap akkor torta, ha két szülinap akkor két torta.  Mivel apukám és a bátyám egy napon, sőt egy órában született, ezért minden évben ilyenkor két tortát készítek, mert mindketten megérdemlik ezt a kis figyelmességet. Idén úgy alakult, hogy arra a napra egy másik kedves ismerősöm is kért tőlem egy csokitortát. 
Mivel nem akartam ugyanolyan tortákat készíteni, de édesapámnak is mindenképp csokoládésat szerettem volna, ezért kifundáltam, hogy mivel teszem különlegessé a szülinaposét.

Elkészítése:

Az alapanyagokat gondosan kimérjük.
A tojásokat szétválasztjuk.
A földimogyorót serpenyőben megpörköljük, majd mozsárral durvára törjük.
A tojásfehérjét cukorral habbá verjük.
Hozzáadjuk a sárgájákat, az 50 gramm mogyorót, a kakaóport, az átszitált lisztet, és az olvasztott csokoládét.
Óvatosan összekeverjük, majd vajazott-lisztezett tortaformában 170'C-on készre sütjük.

Csokoládékrém:
A csokoládét apró darabokra törjük.
A tejszínt a cukorral, és a mézzel forrásig melegítjük.
(Ne forraljuk, csak éppen párat buggyanjon! )
Ráöntjük a csokira, majd alaposan elkeverjük.
Amíg kihűl állni hagyjuk, néha megkevergetjük.

Sós-karamellkrém:
A cukrot a tengeri sóval egy serpenyőbe szórjuk, és lassú lángon felolvasztjuk.
Úgy készítjük mint a dobos cukrot, nem kell kevergetni, csak hagyni szépen, hogy a cukor karamellizálódjon.
Amikor a folyamat elindul megkavargatjuk, majd hozzáöntjük a tejszínes tejet, és ezzel együtt főzzük tovább.
Amikor egyöntetű lesz a massza, és kicsit sűrűsödik, akkor adjuk hozzá a vajat.
Ezzel egy pár percig tovább főzzük, majd levesszük a tűzről.
Felhasználásig félretesszük, addig kellő hőmérsékletűre hűl.

A tésztát négy részre vágjuk.
Minden szeletet megkenünk karamellkrémmel, és vékonyan eloszlatunk rajta egy kevés durvára tört mogyorót.
Erre jön a csokikrém, majd az új szint, és így tovább.
A legfelső réteget is lekenjük karamellel, majd az egész tortát befedjük csokikrémmel.
Kenőkéssel borzoljuk a felületét, majd össze-vissza megszórjuk pörkölt mogyoródarabokkal.

Sweet tipp: ez a recept  az átlagosnál kisebb tortára vonatkozik. A hat tojásos tészta egy kisebb méretű tortaformában olyan szép nagyra nő, hogy tökéletesen el lehet vágni négy részre.

NAGYON JÓ SÜTÖGETÉST DE MÉG TÖBB BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES SZÜLINAPOSNAK!
/Mademoiselle Marshmallow/

Tegnap kaptam anyukámtól két csodaszép birsalmát. Hogy miért? Mert bármennyi süteményt elkészítettem már, bármennyi gyümölcsöt kóstoltam már, és bármennyi iskolát kijártam már, de nem tudtam mi az a birsalma. Szánom-bánom, de így volt. Persze tudtam, hogy létezik, de hogy ki fia-borja arról fogalmam sem volt. Arról meg végképp nem, hogy birsalmasajtot lehet készíteni belőle.  Ráadásul ez egy hagyományféle, ami anyáról lányára száll. Ki tudja, lehet régen nálunk is szokás volt, csak kihalt ez a tradíció, de itt az idő, hogy én folytassam.
Valahol ezt olvastam: " az asszonyok október-november tájékán szoktak birsalmasajtot főzni."
Nos, habár még nem vagyok asszony, de én is valaki olyan szeretnék lenni, aki október-november tájékán birsalmasajtot főz.
Utánaolvasgattam az interneten, és ez egy elég hosszú folyamat, szárítgatni kell, és napokon, néha heteken át várakozni, míg elkészül. Valami fantasztikusnak kell lennie, ha ennyire várják...:) Bár, hozzáteszem szerintem ettem én már birsalmasajtot, csak nem tudtam, vagy tudatosítottam magamban, hogy ez az.
A lényeg, hogy ma belevágok, és miután elkészült leírom Nektek a tapasztalataimat. Biztos vannak itt olyanok, akik jobban értenek hozzá, és nem lesz Nekik újdonság, de legalább lesz kitől tanácsot kérnem, ha esetleg elakadok.


TOVÁBBI KELLEMES NAPOT KÍVÁNOK ÉS EMLÉKEZZÜNK MA ÉS MINDENNAP JÓ SZÍVVEL AZOKRA, AKIK MÁR NEM LEHETNEK VELÜNK, MÉG AZOKRA IS, AKIKET NEM IS ISMERHETTÜNK!

/Mademoiselle Marshmallow/

Évek óta hagyomány megünnepelni nálunk a Halloweent. Sajnos eddig nem sikerült igazi beöltözős bulit találnunk, ezért mi az év ezen napján mókás kosztümökbe bújunk, lámpást faragunk, ebédre sütőtök krémlevest eszünk, ami alatt természetesen hátborzongató kísértetjárós zene szól, este pedig megnézünk egy horrorfilmet, miközben ezeket a golyócskákat majszoljuk.
Idén azonban a kedvesemnek pont ezen a pár napon kellett üzleti útra mennie, ezért kicsit felborulnak a szokások. A hangulat kedvéért már most elkészítettem a finomságot, lámpást pedig csak szombaton faragunk majd együtt. Remélem addigra sikerül szereznem valahonnan mini halloweeni tököket is, mert egy katalógusban láttam, és nagyon megtetszettek, de mire eljutottam a boltba már sajnos egy sem volt.
Sweet tipp: a porcukrot helyettesítsd nyírfaporcukorral, vagy egy kevés mézzel, és akkor teljesen egészségesek lesznek a golyóbisok.

Elkészítése:

Az alapanyagokat gondosan előkészítjük.
A sütőtököt gondosan megmossuk, félbevágjuk és puhára sütjük.
Miután kihűlt, a belsejét egy tálba kanalazzuk.
Hozzáadjuk a többi alapanyagot is, majd kézzel, vagy kanállal összedolgozzuk.
Kis golyókat formálunk belőle.
Rövid ideig hűtőben pihentetjük.
Tortadarából mókás és félelmetes arcot "rajzolunk" a tökfejeknek.

Sweet tipp: akkor jó az állaga, ha gyúrás közben elválik az edény falától, és kicsit benedvesített kézzel gombócokat tudunk formálni belőle, ami nem ragad a tálcához.
Szükség esetén a szárazanyag tartalom nyugodtan növelhető!

NAGYON JÓ TÖKÖZÉST, DE MÉG FÉLELMETESEBB HALLOWEENT KÍVÁNOK!
/Mademoiselle Marshmallow/

Egy titkos társaságnak készítettem ezt a tortát, akik minden csütörtökön összegyűlnek és hódolnak bűnös szenvedélyüknek:
a kártyának.
Viccen kívül egy pókeres csapat kérte tőlem, a házigazda szülinapja alkalmából. A torta közepén a serleg, benne a focilabdával az ünnepelt másik nagy kedvencét a futballt jelképezi.

Elkészítése:

Először kisütöttem egy 7 tojásos piskótát sima kerek tortaformában.
Ezután, ha jól emlékszem kilenc, vagy tíz tojásból készítettem egy másik piskótát, amit viszont már egy tepsibe tettem.
Mindkettőt külön-külön betöltöttem kávés csokoládé krémmel.
Dermesztés után a kerek tortát kettévágtam, és a két darabot a négyszögletes alak két oldalához illesztettem.
Kicsit faragtam innen-onnan, hogy megfelelően illeszkedjen.
Végül pedig egy kis maradék krémmel fixáltám, hogy minden szépen a helyén maradjon.
Ekkor így nézett ki a torta: 

Sweet tipp: mielőtt belekezdenél a sütésbe mindenképp össze kell mérni a a tepsi szélességét a tortaforma átmérőjével.

Erre tettem rá a zöld marcipán borítást, majd az oldalára a bőr színűt.
A barna szegélyt helyenként a habkártya egyenes felével bevágtam, de úgy, hogy ne szakítsa át a marcipánt, csak egy egyenes mélyedés maradjon. 
A vonalak mentén pedig fogpiszkálóval bepöttyöztem, ezzel jelezve a varrást.
Sárga marcipánból nudlit sodortam ebből lettek a számok és annak a szegélye.
A zsetonokat és a kártyapaklit előre elkészítettem, tehát azokat csak fel kellett helyezni.
(Kicsit szomorú voltam, mert az első zsetonok sokkal élethűbbek lettek, de arányaiban túl nagy lett volna az asztalra, így nem azok kerültek a tortára.)
A serlegen sokat filóztam, mert nem akartam egy tömör marcipánt odatenni, így végül egy csészét körbe öleltem a kinyújtott marcipánnal, és hagytam így megszáradni. eztán hozzá illesztettem két oldalt a fogókat, és arany lüszter porral befestettem a felületét.
A labda viszont már tömör fél gömb, a kupa méreteihez igazítva.
Szépen lassan minden felkerült a helyére, és kész is lett a póker torta.

NAGYON JÓ TORTÁZÁST DE MÉG SZEBB EREDMÉNYT KÍVÁNOK!
/Mademoiselle Marshmallow/